RégĂłta dédelgetett projektet valĂłsĂ­tottam meg ezzel a desszerttel, lévén a mézesekhez valĂł kĂśtĂľdésem is immĂĄron tĂśbb évtizedes mĂşltra tekint vissza.

TĂ­z éves lehettem, amikor anyu révén megismerkedtem DezsĂľ Úrral és az Ăľ mesebeli mézeskalĂĄcs hĂĄzikĂłjĂĄval, mit hĂĄzikĂłjĂĄval, valĂłsĂĄgos mézeskacsalĂĄbon forgĂł palotĂĄnak is beillett volna az.

DezsĂľ Úrnak széles mosolya és kackiĂĄs bajusza volt, no meg fehér kĂśpenye, mint az orvosoknak. Nemcsak a mézesek, az asszonyok és a gyerekek nyelvén is kitĂťnĂľen értett, sĂľt még a hĂşsokén is folyékonyan beszélt. DezsĂľ Úrnak ugyanis, aki a DezsĂľ bĂĄ titulust, megnevezést egyébirĂĄnt szigorĂşan kikérte magĂĄnak, az Ăźzletsoron egy hĂşs-, hentesĂĄru Ăźzlete is mĂťkĂśdĂśtt (vagy késĂľbb csĂśppent volna a mézesbĂľl a hĂşsos businessbe? - nem emlékszem.) Az viszont biztos, hogy a vilĂĄg legfinomabb prĂĄgai sonkĂĄjĂĄt DezsĂľ bĂĄjék csemegéjében lehetett kapni, friss zsĂśmlével akkor is lecsĂşszott belĂľle néhĂĄny jĂłkora buci, ha épp ebéd utĂĄn voltam. Anyu a munkahelyén szokĂĄs szerint késĂľbb jutott betevĂľhĂśz, mint én odahaza, Ă­gy ha meglĂĄtogattam, mindig sort kerĂ­tettĂźnk egy kĂśzĂśs, részemrĂľl utĂłprĂĄgaisonkĂĄzĂĄsra, ez mĂĄr csak afféle meghitt ceremĂłniĂĄnkkĂĄ nĂľtte ki magĂĄt, a napok, hetek, majd hĂłnapok hosszĂş folyamĂĄn ĂĄt, melyek lassan mĂĄmoros évekké duzzadtak. 

A mézesekkel egész véletlen kerĂźltem barĂĄtsĂĄgba, az egész Ăşgy kezdĂľdĂśtt, hogy anyu pénzt vĂĄltani kĂźldĂśtt ĂĄt DezsĂľ Úrhoz, aki kĂśzvetlen a gyerekruha Ăźzlet, anyu dolgozĂłja mellett mĂťkĂśdĂśtt eladĂłi/fĂľnĂśki minĂľségben. Csak beszaladtam kezemben lobogtatva azt a nagy ...

sponsored links